Andrássy út 60.
„Kiválasztani az áldozatot, gondosan felkészülni a reá mérendő csapásra, könyörtelenül kielégíteni a bosszúszomjat, majd lefeküdni aludni... Nincs ennél édesebb a világon.” /J. V. Sztálin/
Andrássy út 60. A „borzalmak háza” – mert így is hívták akkoriban. Az épület, a diktatúra legkegyetlenebb színtere, fogalom volt a kommunizmus évei alatt, amitől az idősek még ma is összerezzennek. Ma a Terror Háza Múzeum működik benne, amely a XX. századi diktatúrák áldozatainak állít méltó emléket, és bemutatja, hogy mit jelentett honfitársainknak azokban az időkben élni.
A háromemeletes, neoreneszánsz épület 1880-ban, Feszty Adolf tervei alapján, eredetileg polgári lakóháznak épült. 1937-ben új lakók béreltek helyiségeket a házban: a magyar nemzetiszocialista mozgalom Szálasi-féle szárnya. Bár a Horthy-rendszer bebörtönözte Szálasit, 1940-ben történő szabadulásáig hívei zavartalanul tartották gyűléseiket az Andrássy úti bérházban, amely 1940 után lett a főhadiszállásuk, és Szálasitól a „Hűség Háza” nevet kapta. 1944 őszén a sikertelen kiugrási kísérlet után a nyilasok vették át az uralmat Magyarországon. A Hűség Háza ekkor már begyűjtőhelyként és börtönként is működött, itt tartották fogva és kínozták meg az ellenállókat, és az ellenségnek kikiáltott áldozatokat.
1945 tavaszán, a szovjet csapatok bevonulásával véget ért a második világháború, ezzel a nyilaskeresztes párt uralma is. Az Andrássy úti ház új gazdát kapott. A kommunisták hatalmát biztosítani hivatott politikai rendőrség vezetője, Péter Gábor kifejezetten ezt a házat kérte a szervezet főhadiszállásának. A későbbi ÁVO és ÁVH emberei bővítési munkálatokba kezdtek, hogy az egyre növekvő számú fogvatartottat el tudják helyezni. A környező épületek alatti pincéket is birtokba véve, pincebörtön-labirintust alakítottak ki az Andrássy út 60. szám alatt. A kommunista rendszer ellenségeinek kikiáltott embereket itt kínozták halálra, itt kergették az öngyilkosságba vagy csikartak ki belőlük vallomásokat a legkegyetlenebb módszerekkel. Az egykor Hűség Háza, majd ÁVH székház 1956-ig szolgált az állami terror központjaként.
Az épületben 2002-ben nyitotta meg kapuit a Terror Háza Múzeum. A megnyitáskor magyarok százezrei gyűltek össze az épület előtt. Létrejött a közös emlékezés helye, az a kiállítás és közösségi tér, amely friss levegőként érte a magyar történelmi emlékezet sebeit. A hallgatás évtizedei után létrejött az a hely, amely eleven mementóként végre nevén nevezi közös történetünk szereplőit, az áldozatokat és a tetteseket. Kimondani a kimondhatatlant, nevet adni a megnevezhetetlennek: e nélkül nem létezhet újjászületés.
A maga nemében egyedülálló Terror Háza Múzeum az épületben fogva tartott, megkínzott és meggyilkolt honfitársainknak kíván emléket állítani, a borzalmak kézzelfogható bemutatása mellett azonban azt is példázza, hogy a szabadságért hozott áldozat nem volt hiábavaló. A XX. század két legkegyetlenebb rendszere elleni harcból végül a szabadság és függetlenség erői kerültek ki győztesen.
A Terror Háza Múzeum honlapja az alábbi képre kattintva érhető el:
