Indulók

Indulók, avagy mit kellett kötelezően énekelni 1989-ig…

Vörös Csepel

A Vörös Csepel egy kommunista induló, amely a címben is szereplő csepeliek mellett az angyalföldi és a vidéki munkásságnak ad programot. Dallama a német Rote Wedding induló dallamát követi, szövegét Hidas Antal írta. Az induló egyrészt a magyarországi munkásság figyelmét akarja felhívni nyomorúságos helyzetére: az éhínségre, a jogfosztottságra és a burzsoá elnyomására, másrészt a közös ellenségkép kialakítása is megjelenik a szövegben. Ennek keretében a szociáldemokrata párti politikusokat árulónak bélyegzi, majd harcra lázítja a főváros és az egész ország munkásságát a burzsoázia eltaposására, a katonaságot pedig a vörösök ellen harcoló tisztek agyonlövésére biztatja.

Még, még, még és még!
A burzsujnak sosem elég.
Láss, láss, láss, már láss,
Sorsod az elpusztulás!
Mert harmada országnak éhengebed,
Az éhség, a szenny marja fel testedet,
Éhhalálra ítélt ez a rend.
A gégédre hurkol statáriumot,
És tapsolnak hozzá a rongy árulók,
Büchlerek, Propperek, Peyerek.

Vörös Csepel, zúgjon a hangod (más szövegekben: ,,vezesd a harcot"),
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban,
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább!
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!

Rég, rég, rég volt, rég.
A szovjetek emléke ég!
Most, most, most és most,
A burzsoá rendet taposd!
Ha dolgozol, vagy ha nem, egyforma kín,
Elpusztulsz a burzsujok éhbérein,
Grófi földön a gyűlölet nő.
Egy tányér levest odalöttyent eléd,
És szólni, ha mersz, sortüzet küld beléd,
Véres számolás órája jő.

Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább.
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!

Tudd, tudd, tudd, hát tudd!
Gyújtják az új háborút.
Vedd, vedd, vedd csak vedd
Kézhez a fegyveredet.
A Szovjetek ellen ha áll a menet,
Hát küldd a pokolba a tisztjeidet,
Fordítsd rájuk a puska csövét!
Hogy vesszen, hogy vesszen a burzsoá rend.
Ez a láng, ez a harc új uralmat teremt,
Dolgozók hatalmát, Szovjetet.

Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább.
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!

 

Internacionálé

Az Internacionálé a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb mozgalmi dala. Az eredeti francia szöveget Eugène Pottier írta 1871-ben, zenéjét Pierre Degeyter szerezte. Elsőként 1888-ban csendült fel a „Szabadsághoz” nevű francia kávézóban, egy helyi munkáskórus előadásában. Az Internacionálé világsikere lassan bontakozott ki, megszületését követően csaknem 25 év telt el, amíg átlépte az országhatárokat. Nemzetközi karrierje csak az első világháború idején kezdődött, majd az októberi forradalom győzelme után teljesedett ki. Az Internacionálét a világ legtöbb nyelvére lefordították. Magyarra Bresztkovsky Ernő ültette át 1904-ben. Az orosz változat a Szovjetunió nemzeti himnusza volt 1944-ig. A nemzetközi munkásmozgalom himnusza 2002-től vált jogdíj szempontjából az emberiség közkincsévé.

Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni
Rabszolga-had indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!

Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ.
Védelmező nincsen felettünk,
se isten nem véd, sem király:
A közjó alkotói lettünk –
hát vesszen el, ki ellenáll!
Pusztuljon ez a rablóbanda,
a rabságból elég nekünk.
A lángot szítsuk, rajta, rajta!
A vas meleg, hát ráverünk.

Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
és nemzetközivé lesz
holnapra a világ!

A gazdagoknak kedve-kénye
erőnkből szívja ki a vért,
csaló az államok törvénye,
mert minden bajt szegényre mért.
Kínlódás most a munka bére,
de már ebből elég, elég!
Szerszámot hát az úri kézbe
s ide a jognak a felét!

Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
és nemzetközivé lesz
holnapra a világ!

Mi milliók, mi munka népe,
mi alkotunk a földtekén,
mienk lesz még pompája, fénye
s a munka nem lehet szegény.
A tőke még a húsunk marja,
de már a gyáva had remeg –
kelőben már a munka napja
s ragyogni fog a föld felett.

Ez a harc lesz a végső
csak összefogni hát!
és nemzetközivé lesz
holnapra a világ!

 

DIVSZ induló (Demokratikus Ifjúsági Világszövetség)

Az első Világifjúsági Találkozót (VIT) 1947-ben, az akkori Csehszlovák Köztársaság fővárosában, Prágában tartották meg. Ezen a találkozón a világ 72 országából 17 ezer fiatal vett részt. Az induló születése ehhez az eseményhez köthető: a VIT előkészítő bizottsága nemzetközi pályázatot írt ki a DIVSZ indulójára, amelyre a világ minden tájáról özönlöttek az alkotások. A pályázók dolgát nehezítette, hogy az első találkozó révén nem lehetett még tudni, mi lesz a VIT ideája, ezért a legkülönbözőbb felfogású alkotások (slágerek, vallási énekek) érkeztek a zsűrihez. Az előkészítő bizottság igen csak bajban volt, végül a fesztivált megelőző éjszaka hajnali háromkor meghozták a döntést: a Lev Oshanin írta Anatoli Novikov által megzenésített indulót ítélték a legjobbnak, mert az általános vélemény szerint ezt fejezte ki leghűbben a VIT alapgondolatát: béke és barátság a népek között.
A prágai VIT volt minden idők leghosszabb fesztiválja: négy héten keresztül tartott. A DIVSZ induló a kommunista érában az ifjúsági rendezvények állandó műsorszáma volt.

Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk,
Egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk.
Bárhol is van hazája, bármely ég néz le rája,
Küzdő korunknak új nemzedéke mind itt halad velünk

Földön, égen zeng az új dal: Ifjúság! Ifjúság! Ifjúság!
Milliónyi szív dobogja ritmusát, ritmusát, ritmusát.
Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd,
És dalolja a jövőnek himnuszát: Ifjúság! Ifjúság!

Tegnap tankok robogtak, harcok szülték az egység dalát
Vére omlott ki soknak, ki ügyünkért kiállt, hű barát
Gyertek mind háborúba, ránk vár a harc és a munka
Egy szebb világot épít kezünk ma, föl tettre, dalra hát!

Földön, égen zeng az új dal: Ifjúság! Ifjúság! Ifjúság!
Milliónyi szív dobogja ritmusát, ritmusát, ritmusát.
Nincs oly erő mely legyőzné, ki a népért küzd,
És dalolja a jövőnek himnuszát: Ifjúság! Ifjúság!

Szíveink dobbanása visz világgá egy új eskü-szót
Boldog föld népe lássa, tartsa vállon a tűzlobogót
Gyilkos, új háborúra hív a föld népe újra
Ifjú sereg, te védd meg a békét, s űzd el a támadót!

Földön, égen zeng az új dal: Ifjúság! Ifjúság! Ifjúság!
Milliónyi szív dobogja ritmusát, ritmusát, ritmusát.
Nincs oly erő mely legyőzné, ki a népért küzd,
És dalolja a jövőnek himnuszát: Ifjúság! Ifjúság!

 

Felszabadulás dala

Magyarország felszabadításának napja, vagy a felszabadulás ünnepe a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt 1950-től 1989-ig. Az ünnepnap április 4-ére esett, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó megszálló német katona a felszabadító szovjet csapatok elől menekülve. A felszabadulás ünnepe munkaszüneti nap volt, amelyre ünnepi gyűlésekkel, az elesett katonák sírjainak megkoszorúzásával, díszszemlével, és az alábbi dallal emlékeztek.

Indulj az útra és vissza ne nézz!
Múltad a fájó bús ezer év.
Rád ragyog végre a fényteli nap.
Boldogan, vígan mondd hát a dalt!

Április négyről szóljon az ének,
Felszabadulva zengje a nép.
Érc torkok harsogva zúgják a szélnek
Felszabadítók hősi nevét!
Érc torkok harsogva zúgják a szélnek
Felszabadítók hősi nevét!

Dörgött az ágyú és zúgott a gép!
Vérzett a föld és zengett az ég.
Győzött a szovjetek hős serege.
Századok könnyét így mosta le.

(Refr.)


Puskadal

A Puskadal a Rákosi-korszakban megírt számos mozgalmi katonadal egyike. Szerzői Grabócz Miklós és Kapuvári Béla voltak. A dal szövege jól illeszkedett a hidegháborús éra hangulatához.

Jó időben, rossz időben
Hordom kedves fegyverem.
Összeszoktunk és azóta
Egyre jobban kedvelem.

Hejj, te puska, puska vagy!
Nem csinos kis fruska vagy!
Mégis épp oly drága vagy nekem, hejj,
Mint a szívszerelmesem.

Hogyha puskám rendben tartom,
Tisztítom és zsírozom,
Jobbra sem hord, balra sem hord,
Pont a célba vág golyóm.

Hejj, te puska, puska vagy!
Nem csinos kis fruska vagy!
Cserben engem nem hagynál tudom, hejj,
Benned bátran bízhatom.

Ellenségünk bőre viszket,
Bandájával lesben áll.
Rárohanna szép hazánkra,
Csak parancsra, jelre vár.

Hejj, te puska, puska vagy!
Nem csinos kis fruska vagy!
Bárki lépné át e szent határt, hejj,
Tudja meg, szavad halál!

 

Amuri partizánok dala

A Magyarországon az Amuri partizánok dalaként ismert katonai indulót 1828-ban komponálta egy ismeretlen szerző, Csernyakovszkij tábornok – orosz-török háborúba induló – önkéntesei számára. A dal az első világháború és az oroszországi polgárháború idején vált egyre népszerűbbé. 1915-ben V.A. Giljarovszkij írta a Szibériai zászlóalj indulója néven ismert változatát.
1922-ben T. Aturov újra hangszerelte a dalt a Vörös Hadsereg számára. T. Aturov zenéjére több szövegváltozat is készült, ez a szovjet daloknál megszokott volt, ám a legismertebb mégis a Szergej Alimov által írt „Po dolinam, i po vzgorijam” azaz „Völgyvidéken és hegygerincen át” kezdetű szöveg lett.
A dalnak ez, a Magyarországon a szocializmus idején kötelező iskolai tananyaggá tett változata, az orosz polgárháború távol-keleti frontján harcoló partizáncsapatoknak állít emléket, akik a vörösök oldalán a cári (fehér) kozák csapatokat megfutamították.

Völgyvidéken és hegygerincen át
Tör előre a hadsereg,
A fehérek partvidékét,
Hogy csatában nyerje meg.

A fehérek partvidékét,
Hogy csatában nyerje meg

(más fordításban:
Hogy ott zúzza harcban széjjel
Majd a bősz fehéreket)

Vörös zászlónk leng, lengeti a szél
A csaták bíbor hajnalán,
Ment a hős brigádok élén
Sok amuri partizán

Ment a hős brigádok élén
Sok amuri partizán

Dicsőségünk nem múlik el soha,
Évek múltán sem halovány,
Mert a várost elfoglalta
Sokezernyi partizán

Mert a várost elfoglalta
Sokezernyi partizán

Hírünk úgy száll majd, mint a néprege,
Mint a lángfényű jeltüzek,
Éjjel ostromolták Szpasszkot,
Volocsájev elesett

Éjjel ostromolták Szpasszkot,
Volocsájev elesett

Verve fut már sok kozák-atamán,
Szanaszéjjel, ki merre lát
És a Csendes-óceánnál
Véget érnek a csaták

És a Csendes-óceánnál
Véget érnek a csaták.

 

Bécsi munkásinduló

A Bécsi munkásinduló az I. világháború utáni években íródott az osztrák fővárosban. A dal eredeti változatát Samuil Porkass írta "Fehér hadsereg, fekete báró" (Белая армия, чёрный барон) címmel az orosz polgárháború alatt. A dal ezen változata később a Vörös Hadsereg hivatalos himnuszává vált. A dal német változatát Fritz Brügel szerezte, a dal az osztrák polgárháború idején vált népszerűvé. Később az egész világon elterjedt, manapság az egyik leghíresebb mozgalmi dal.

Munka hadának a lépte dobog,
Zendülő ének az égre lobog,
Hajnali fényözön földre leszáll,
Kézben a kéz és vállhoz a váll!

Repülj te lángoló, tűzszínű zászló,
Vezess az éjek éjén át,
Vezess a harcra, sok sápadt arcra,
Derítsd a hajnal bíborát!

Száll a dalunk, szava ég fele tör,
Láncban az építő harcos ököl
Fáklyavivők kezén csörög a bilincs,
Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs.

Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot,
És döngesd bátran a falat,
Vagyunk egy jobb rend hű katonái,
S leszünk a győztes élcsapat.

 

Bella ciao

A Bella ciao… a leghíresebb olasz partizándal, amely a világ legismertebb partizánnótái között szerepel. Szerzője ismeretlen. Története a Pó síksági rizsföldeken dolgozó asszonyok munkadalával kezdődött. Részben ebből, részben pedig más dalok befolyásának hatására született meg e formájában. Mintái voltak: a “Picchia picchia alla porticella” és a “Fior di tomba” című olasz énekek. Zenéje egy ősi gyermekdal mintájára keletkezett ("La ballata della bevanda soporifera"). A II. világháborúban a fasizmus ellen kialakult olasz ellenállási mozgalom által vált híressé, először Bologna környékén énekelték a partizánok. Szövege az ellenállók szabadságharcáról szól. Egyes szám első személyben adja a búcsú szavait egy partizán ajkára. A dal baloldali mozgalmak – mint a munkásmozgalom – körében is elterjedt. Népszerűsége a Világifjúsági Találkozóknak köszönhetően növekedett meg, ahol az olasz fiatalok küldöttségei tették ismertté. Ezután számos nyelvre átültették, lefordították.

Eljött a hajnal, elébe mentem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Eljött a hajnal, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló.

Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Mert már érzem, meghalok!

Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Légy te az, ki eltemet.

A hegyvidéken temess el engem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon.

Az arra járó, ha megcsodálja,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az arra járó, ha megcsodálja,
Mondja azt, hogy szép virág.

Az ő virága, a partizáné,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az ő virága, a partizáné,
Ki a szabadságért halt meg.

 

Májusköszöntő

Minden évben május elsején, a kötelező felvonuláson énekelték e dalt hazánkban, hogy méltóképpen emlékezzenek meg a munka ünnepéről. Az 1960–70-es években a szakszervezetek már napokkal korábban agitálták a dolgozókat, hogy feltétlenül jelenjenek meg a felvonuláson, mert ellenkező esetben... és itt mindenféle szankciók kilátásba helyezésével riogatták a renitens munkásokat, akik inkább pihenni szerettek volna ezen a napon. Bizony volt olyan munkahely, ahol az engedetlenek párszáz forinttal kevesebb fizetésemelést vagy jutalmat kaptak, ha nem tudták igazolni távolmaradásukat.

Zengjen a dalunk, pajtás,
Fákon újul a hajtás,
Fogadjuk a tavaszt dallal!

Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébresszed a magyar népet!

Népek tavasza, téged
Hív ez a vidám ének
Béke legyen a világon

Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébresszed a magyar népet!


Vidám úttörő
(Közismerten: Mint a mókus...)

A Vidám úttörő című nótát előszeretettel hívta a köznyelv „Minta mókus”-nak, szerzője Lóránd István, szövegírója B. Radó Lili voltak. A dal szövege a Zeneműkiadó Vállalat gondozásában, 1959-ben jelent meg a „111 dal úttörőknek” című könyvben.
A kötet előszava a következő ajánlást tartalmazta az úttörők számára: „Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám – hangzik egyre több helyen hazánkban a táborozó, kiránduló, próbázó úttörők éneke. Nektek, dalos kedvű, vidám úttörőknek ajánljuk ezt a 111 dalt. Szeretnénk ezekkel a dalokkal, amelyek hazánkról, hőseinkről, a testvéri pionirokról és a Ti életetekről beszélnek – gazdagítani dalos tarisznyátokat. Ne feledjétek: az úttörők nótafáján sok virág pompázik. Az gyűjtheti a legszebb csokrot, aki a magyar dalok színes virágai mellé szálanként szed más népek dalaiból és a munkásmozgalom vörös virágaiból. Arra, hogy az úttörők dalait ismerje és énekelje, úgy hisszük nem is kell bíztatni azt, aki igazán úttörő. Szálljon hát a dal, zengjen az ének szerte az országban, erdők mélyén, tábortüzek fényénél, az őrsök portyáin és összejövetelein, mindenütt, ahol vörös nyakkendős úttörők járnak. Előre!”

Mint a mókus fenn a fán,
Az úttörő oly vidám,
Ajkáról ki sem fogy a nóta.
Ha tábort üt valahol,
Sok kis pajtás így dalol,
Fújja estig kora reggel óta.

Évek szállanak a nyári fák alatt,
Oly vidám az ének.
Boldog dallama így önti dalba ma:
Csuda jó, gyönyörű az élet.

Fürgébb, mint a könnyű szél,
Gyorsan jár és messze ér,
Nincs túra, ami kifog rajta.
Hívja erdő nyári rét,
Vígan marsol, jól kilép,
És a szemét mindig nyitva tartja.

Évek szállanak a nyári fák alatt,
Oly vidám az ének.
Boldog dallama így önti dalba ma:
Csuda jó, gyönyörű az élet.

Mint testvér, vagy hű barát,
Megsegít, ha bajban lát,
Munkában alig akad párja.
Hol szöget ver, hol meg főz,
Mindent megtesz, amit győz,
És a helyét mindenütt megállja.

Évek szállanak a nyári fák alatt,
Oly vidám az ének.
Boldog dallama így önti dalba ma:
Csuda jó, gyönyöru az élet.

 

A következő két úttörődal szövege szintén a „111 dal úttörőknek” című kötetben jelent meg nyomtatásban. A „Csillebérc” című dalt Szabó Ferenc szerezte, szövegét Kapuvári Béla írta. A „Harsan a kürtszó” című nóta szerzője Viski János, szövegírója Rossa Ernő volt.

 

Csillebérc

Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet,
Kúszik az erdei út.
Átszeli bújva, újra, meg újra,
Körben a völgykoszorút,
Ott a mélyben a völgykoszorút.

KIMSZ-esek vágtak hajdan e tájnak,
Élükön Ságvári járt,
Hősies tettre, harcra nevelte
Őket a lángszavú Párt.
Védte őket a lángszavú Párt.

Kín meg a börtön járta e földön -
Mégse riadt sosem ő.
Tudta, hogy győznek, ők az erősek,
Virrad a drága jövő.
Fénylőn virrad a drága jövő.

Szálltak az évek, boldog az élet,
Most csupa fényt hoz a nyár.
Úttörőváros víg dala szálldos,
Szárnyasan, mint a madár,
Könnyű szárnyain, mint a madár.

Tudd, ahol bújva tértek az útra
Már nekünk nyílik a rét.
Múlnak az évek, őrzi az ének
Hőseink drága nevét,
Mártír hőseink drága nevét.

Harsan a kürtszó
Harsan a kürtszó, úttörők,
Hej, a mi sorainkra büszke a nép.
Járjuk a völgyet, hegytetőt,
Nótánktól visszhangos a rét!

Ránk süt a fényes napsugár,
Tárul a széles szemhatár.
Jöjj ide, pajtás, hív a dal,
Meglásd, miénk lesz a nagy diadal!

Messzire száll az énekünk,
Új szelek lengetik a szép lobogót.
Add a kezed és tarts velünk,
Csúcsokra vezet ez az út!

Dobban a lábunk, rajta hát,
Éljen a bátor ifjúság!
Jöjj ide, pajtás, hív a dal,
Meglásd miénk lesz a nagy diadal!


A következő két dal a Zeneműkiadó Vállalat által kiadott „Szálljon az ének” című, a nemzetközi munkásmozgalom dalaiból készített válogatáskötetben jelent meg 1977-ben. A „Fel vörösök, proletárok” című dal Békés István, míg a „Bunkócska”orosz forradalmi nóta Lányi Sarolta fordításában jelent meg.

Fel vörösök, proletárok

Fel vörösök, proletárok,
Csillagosok, katonák,
Nagy munka vár ma reátok,
Állnak még a paloták.

Királyok, hercegek, grófok,
Naplopók és burzsoák,
Reszkessetek, mert feltámad
Az elnyomott proletár.

Világot megváltó szabadság,
Zászlaját fújja a szél.
Éljenek a leninisták,
És a nemzetköziség!

Éljenek a kommunisták,
És a nemzetköziség!

Bunkócska

Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót,
amilyet sihedernyi koromban.
A szívembe nyilall ez a bús régi dal,
kicsordulnak a könnyeim nyomban.

Hej, te bunkócska, te drága,
Hej, te eleven fa gircses görcsös ága,
te drága, Segíts most!

Nagyapákról e dal unokákra maradt,
s unokákra maradt ez a szerszám.
Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,
hogy van bunkócska, van még ezerszám.

Hej, te bunkócska ...

De ha eljő a nap, mikor ébred a rab,
s lekötött kezét-lábát kinyújtja,
Aki ellene volt, az a fűbe harap,
mert a bunkó a földre lesújtja.

Hej, te bunkócska...

 

Lenin dal vagy Lenin gyászinduló

A Lenin dal szövegét Rossa Ernő (dalszövegíró, karnagy, zenepedagógus, zeneszerző), valamint Szabó Miklós (író, műfordító, nótaszerző, operaénekes) szerezték és András Béla (1909–1980, karnagy, zeneszerző) hangszerelte. Nevükre mindenki emlékszik, aki a ’70-’80-as években olyan dalokat énekelt az iskolai énekkarban, mint a Munkásőr-induló, a Dal a felszabadulásról, a Harsan a kürtszó, a Már pirkad a hajnal, vagy az Előkelőek nem vagyunk.

A rablánc a lábon nehéz volt
De széttörte büszkén a nép
Hát éljen a hős, aki értünk
Feláldozta hű életét,
Lenin!
Hát éljen Lenin és a nép!

A béklyó a porba lehullott
S az ember a napfénybe néz
A zászlót emeld fel az égig
S Ő járjon előtted, míg élsz
Lenin!
Ő járjon előtted míg élsz

És gyúlnak a lángok, a földön,
Már árad a fény szerteszét,
Így mindenhol, északon, s délen,
Szabad lesz és boldog a nép,
Lenin!
Szabad lesz és boldog a nép.

Ma milljóknak ajkán egy név zeng,
E név oly nagy és oly dicső,
Nem hervasztja el semmi ármány,
Nem hervasztja el az idő
Lenin!
Nem hervasztja el az idő!

Csak jól fogd a fegyvert a kézbe
Te harcos, te hős nemzedék
Hisz példád Lenin aki érted
Feláldozta hű életét
Lenin!
Feláldozta hű életét!


Munkásőr induló

A munkásőrséget a levert 1956-os forradalom után, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1957. január 29-i határozata hozta létre, amelynek kivonatát 1957. február 12-én tették közzé a KB Tájékoztatójában, és mint „februári határozat” vált ismertté. 1957. február 18-án adta ki a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munkásőrség megszervezéséről szóló 1957. évi 13. számú törvényerejű rendeletét. Igazából „párthadseregként” (korabeli meghatározás) működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve, mint „fegyveres testület”. A kezdeti 20 000 tagból lassanként 60 000 fős testület lett. Habár soha nem vetették be, jelentős szerepe volt a „puha diktatúra” fenntartásában, a „belső ellenség” felkutatásában. Érdekesség, hogy nők is lehettek tagjai, tisztesek pedig nem voltak, csak tisztek. 1989. október 31-én az ún. „négyigenes” népszavazáson a szavazók 94,9%-a a Munkásőrség megszüntetésére szavazott. Ez csak megerősítette a már korábban elfogadott 1989. évi XXX. törvényt, melynek következtében a testület 1989. október 20-án jogutód nélkül feloszlott. A testület parancsnoka Halas Lajos (1957–1962), Papp Árpád (1962–1980), végül Borbély Sándor (1980–1989) volt.

Tűzcsillagunk sugara árad e tájon,
Zászlónk lobog vörösen újra a gyáron.
Rendünket már védik a munkás kezek,
Ma így teremt a népünk szebb életet.

Te gaz cselszövő, aki ma népünkre törnél,
Rút áruló, szomorú rabságba döntenéd,
Pusztítanád, amit a nép alkotott,
E gyár, s a magyar munkás fegyvert fogott.

Fegyverrel őrt állva mind védjük a munkás hatalmat,
Hát harcba elvtárs, bátrak vagyunk. Csak rajta!
Támadjanak, mert attól pusztulni fognak,
Népünkért tőlük bátran meghalunk.

Tűzcsillagunk sugara árad e tájon,
Zászlónk lobog vörösen újra a gyáron.
Megvédjük bátran, száz harcon át,
Előre elvtárs, ma nagy tettre hív szent hazád!